Közérd. - Hírdetés

Sziasztok!

 Még sajnos nem résszel jövök.

 A rész maximum 1 hét múlva érkezik, mert nincs nagyon ihletem, sem kedvem írni. 

Viszont most egy kis hírdetést szeretnék. 

Nézzetek be Natalie blogjára. 

Puszi:Delancy 

∞32.rész:Why?

Sziasztok!

Nem tudjátok elképzelni,hogy mennyire sajnálom,hogy eddig nem hoztam részt.

Unalmas ez a szöveg,magam is tudom.

Nem szeretnék hazudni, időm, mint a tenger, de tipikus lusta vagyok, nincs kedvem az íráshoz, és ihlethiányban szenvedtem.
Most visont itt van a rész, de rövid lett.
Mégegyszer köszönök minket.

Egy idézet:

Az írónak hinnie kell benne, hogy amit csinál, a legfontosabb dolog a világon. És kapaszkodnia kell ebbe az illúzióba még úgy is, hogy tudja, nem igaz. /John Steinbeck/

Na de nem untatlak titeket,itt a rész.

xoxo

*2 héttel később*

-Del! -üvöltött Bo miközben pakoltam be ruháimat a táskámba
-Mi van már megint? -sóhajtottam
-Nem láttad a fölsőmet? Tudod, azt a csillag mintásat?! -kérdezte
-Ott a kezedben, te vak lány. -röhögtem
-Köszi. -mondta sértődötten, de elröhögte magát
-Nincs mit. -mosolyogtam
-Kérsz narancs juice-t? -nézett rám Bo
-Igen, köszi! -feleltem
Elővett két poharat, és majdnem tele öntötte őket.
-Köszönöm. -mosolyogtam, majd a számhoz emeltem az átlátszó üvegpoharat
Gyorsan letettem az asztalra, mert kopogtak.
Nem hittem a szemeimnek.
-Louis! -ugrottam a nyakába
-Szia, Kishercegnőm. -mosolygott rám
Kicsit eltávolodtam tőle, hogy beleézhessek szemeibe.
Elmosolyodtam.
Louis kisöpörte a kósza hajszálakat az arcomból, majd gyegéd csókot lehelt ajkaimra.
-Annyira hiányoztál, de hogy-hogy itt vagy? -kérdeztem
-Nekem is te, és pont zért vagyok itt. -mosolygott
-Hamarosan indul a gép haza. -mosolyogtam
-Tudom. -mondta, majd ismét megcsókolt
Pár perc múlva levegőhiány mit váltunk el
Kezeimet a nyaka köré fontam.
-Szeretlek. -mondta mosolyogva 
-Én is téged. -feleltem

*****

-Mindenki felszállt a gépre.

Elfoglaltuk a helyünket.

Megkezdtük a felszállást.

Egyszer csak meghallottam egy női hangot.

-A gép zuhan, ne essenek pánikba, megpróbálunk mindent megtenni! -mondta

Hát köszönöm.

Mi leszha meghal Louis, és mindenki, akik fontosak számomra a társaságból.

Senki halálát nem kívánom.

Ha ők meghalnak, akkor én is velük szeretnék menni.

-Mindig, örökkön örökké szeretni foglak! -suttogta a fülembe Louis, mintha érezné, hogy most itt a vég

Egy könycsepp gördült le az arcomon.

-Én is téged. mondtam

Letörölte a könycseppeket az arcomról.

-És a babát is. -suttogta, majd kezeit a hasamra helyezte, és érzékien, hoszasan megcsókolt

Ha ők meghalnak, és én életben maradok, akkor öngyilkos leszek, azt tudom.

Nekem szükségem van rájuk, és nekik is rám.

Louis ismét megcsókolt, szenvedélesen, mintha az élete múlna rajta.

A gép rázkódni kezdett, és a másik pillanatban már Louis rogyott össze karjaimban.

Nem tudtam ,mi tévő legyek, csak sírni tudtam.

Felemeltem fejét,

Már nem csillogtak gyönyörű, tengerkék szemei.

Meghalt.

Information

Drága olvasóim!
Ne haragudjatok,hogy nem hozok mostanában új részt,de nincs kedvem-ihletem.
Ígérem megpróbálok sietni,és megpróbálok egy hosszabb részt írni.
Addig is itt a(z) (rövid) 1.rész az új logomban: http://distance-zaynmalik-fanfiction.blogspot.hu/
Kövessétek bloglovin' -on http://www.bloglovin.com/blog/8567541/?claim=fc2h2dj75cf

Puszi:Delancy

FONTOS!

Sziasztok,nagyon fontos bejegyzéssel érkeztem! A lényeg az, hogy a Google Reader meg fog szűnni, nem fogod látni a blogoknak a frissítéseit, amikre fel vagy iratkozva, és a saját blogodon pedig el fogod veszíteni a rendszeres olvasókat. Szóval, ha szeretnél megoldást találni erre a frissítésre, akkor olvasd ezt el, Diana Brunwin blogjáról másoltam át ezt a tájékoztatót, amit Ő írt. "Bizonyára a blogspot ezen rész - a design készítő, fanfic író - nem igazán értesült erről az "eseményről". Csak páran tudnak róla nekem is a nővérem szólt, mivel ő egy teljesen más műfajba blogol, de ez most teljesen mindegy. Bizonyára fogalmatok sincs, hogy mi az a Google Reader, mert én se tudtam először. Mi az a Google Reader? Mindennap fellépsz a blogspot fiókodba, s megnézed milyen friss bejegyzések kerültek fel más-más blogra. Ezt jelenti a Google Reader, ami behozza a friss bejegyzéseket, hogy ne kelljen mindig, folyamatosan nézned az adott blogod. Nos, ez fog megszűnni. TEHÁT EZ[KÉP] Akkor mi lesz? Mindennap sorba meg kell néznem a blogokat? Nem, nem kell! Van egy olyan oldal, ahova ha beregisztrálsz minden blogod bekerül, amit követsz és úgy fogod OTT(!) azon az oldalon látni, mintha blogspoton lennél. De, csak is látni fogod. Ott tudomásom szerint nem írhatsz bejegyzést a blogodra(bloglovinon), csak látod a friss bejegyzéseket. Ugyan úgy berakhatod a saját blogodat is, de csak azt látod ott, hogy kiköveti ott bloglovinon.Tehát blogspoton felrakod az új részt és bloglovinon látják. Tehát körülbelül három hét múlva már nem fogod blogspoton látni a friss bejegyzéseket tudomásom szerint. Mi az a "bloglovin"?Az említett oldal, melynek segítségével láthatod kedvenc blogjaid legújabb bejegyzéseit. BLOGLOVIN LINK! Saját blogom Bloglovin-os linkje! /Feledhetetlen múlt/ Megkérlek titeket, hogy minél több emberhez juttassátok le ezt a leírást. Akár linkeld valahova ezt a bejegyzést, vagy ilyesmik. FONTOS LENNE! Ha kérdésed van írj kommentárba!:) PONTOSÍTOK! A feliratkozók is eltűnnek magyar idő szerint július 1.-jén 
Az én blogomat  ITT! tudjátok követni!

Új blog

Sziasztok Drágák!:)
Sajnos még nem résszel érkeztem,de van egy jó hírem:
Kezdtem egy teljesen új blogot,persze ezt sem hagyom abba,de arra is kell szelnem egy kis időt.
Kérlek hagyjatok megjegyzést,vagy bármit,a prológus van még csak fent: http://distance-zaynmalik-fanfiction.blogspot.hu/

Köszönettel,Delancy xx

∞31.rész:Paris with my friend

Annyira sajnálom, hogy ismét ilyen későn hozom a részt.

Tudom, hogy ez a szöveg már unalmas, viszont nincs mindig időm.

Köszönöm,hogy rendszeresen "támogattok" kommenteitekkel,feliratkozásaitokkal.

És még most sincs kommenthatár.

Hamarosan utazok Budapestre a papámhoz 1,-vagy- két hétre,és akkor nem tudok új részt hozni,mert nincs internet kapcsolat.Sajnálom.

Szerintem ez a rész rövid lett,és unalmas,de nem untatlak tovább titeket,itt van.

x Delancy x

„Csak akkor fáj, amikor elkezdesz úgy csinálni, mintha nem fájna.”

Felbattyogtunk a repülőre,majd helyet foglaltunk.

Természetesen Bo mellé ültem.

A repülőről még integettünk a srácoknak,majd lassan felszállt a gép,és elindultunk Párizs felé.

Liz-zel és Kim-mel hülyültünk,Lily készített is egy [KÉP] -et.

*****

-"Kérjük kössék be az öveiket,hamarosan leszállunk." -hallottunk egy hangot

Eleget is tettünk kérésének,és mindenki bekötötte az övét.

Lassan leszállt a gép.

Gyorsan bepötyögtem a telefonomba Louis számát,hogy ide értünk,mert a lelkemre kötötte,hogy majd mihájnts ideértünk hívjam fel.

-Szia Louis. -köszöntem mosolyogva a telefonba,bár tudom nem látja boldog mosolyomat

-Szia. -húzta el az 'a' betűt -Odaértetek? -kérdezte

-Elméletileg. -nevettem 

-Akkor jó. -nevetett ő is

-Már most hiányzol. -sóhajtottam

-Te is nekem. -felelte

Legszívesebben odamennék most hozzá és megcsókolnám,de tudom,hogy nem lehet.

-Szeretlek. -mondta

-Én is téged,Louis. -feleltem -De most le kell tennem. -mondtam

-Jó majd még beszélünk,szia. -mondta

-Szia. -köszöntem el

Elindultunk a kis csapattal,az egyik szállodához.

Miután megérkeztünk,mindenki megkapta a saját,-és- lakótársai szobáját.

Én Bo-val,Kim-mel,és Liz-zel voltam.

Kipakoltunk a cuccainkat.

-Végre. -huppantam le az egyik ágyra

Kicsit el gondolkoztam az életen.

Én más vagyok. 

Sosem akartam olyan lenni, mint a többiek,mert idővel rájöttem,hogy ők mind egyformák. 

Ez olyan rémisztő, hisz mintha klónoznák az embereket.

Mégis,ők a barátaim,akikkel szinte,mintha egyformák lennénk.

Mint két tojás.

Néha arra vágyom, hogy bárcsak tudnék mások gondolataiban olvasni. 

Végül is ki nem szeretné tudni, hogy mit gondolnak mások róla egy adott szituációban?

Kim is egy őrült,de én így szeretem.

Divatosan öltözködik,mindig tudja,hogy mivel lehet felvidítani az embert,mindig tudja,hogy éppen mikor,hol,és kinek mit kell mondani.

Szinte mindig csak mosolyog,még akkor is,ha éppen szomorú.

Csak annyit felel "Jól vagyok",bár mindenki,aki ismeri,és kedveli,az tudja,hogy nem így van.

Nem mindig őszinte,amint ezt az előbb is leírtam,ez részben jó,mert nem akar megbántani másokat,részben pedig rossz,mert sokszor idegesítő.

Ezek mellett rengeteg jó tulajdonsága van,ami elfedi a legapróbb hibákat is.

Bármikor számíthatok rá,sosem hagyna cserben,bajban.

Ha tehetné,mindig velem lenne,bár tudja,hogy ezt nem teheti.

A barátság egy szövetség,ami két ember között jön létre,csak kettő.

"A kettő barátság,a három viszont már tömeg.!" -szokták mondani ezt az emberek

Bár ez nem teljesen igaz.

Ott vagyunk rá mi hármanélő példa,én,Jay és Bo.

Akikkel már egészen,egészen kicsi korunktól kezdve jóban vagyunk.

Ők is mindig,mindig kiálltak mellettwm,és segítettek,ha baj van.

"Valaki mindig a háttérbe fog szorulni." -mondják az emberek

Nálunk nem így volt,van,és nem is lesz így.

Mi hárman vagyunk tökéletes barátnők.

Most pedig már Kim,és Liz is közénk tartozik,bár Jay még nem nagyon ismeri,mégis sokat meséltem neki róluk.

Lau...

Lau az az ember,aki kedves,és megértő másokkal szemben.

Ha baj van,ő segít.

Legtöbbször mosolyog,bár azt is kimutatja,ha fáj.

Ő is egy igaz barát.

Liz...

Igaz,őt is nem olyan ré óta ismerem bár mégis már igaz barátom lett.

Ő életvidám lány,bár sokszor,és sokan megbántották.

Azzal csúolták,hogy ő egy kicsit ducibb.

Pedig ez nem így van,igaz van rajta egy nagyon kevés felesleg,de ő így szép,és neki ez a testalkat áll jól.

Egyre,és egyre több gondolatok cikáztak a fejemben,az igaz barátságról,majdnem elaludtam.

-Hahó,Del élsz még? -legyezgette kezét előttem Kim

-Ja,öhm,persze. -kacsintottam

-Nem megyünk le kávéért? -szólt közbe Bo

-Ja,az jó lenne. -helyeselte Liz

-Menjünk,miért is ne?! -pattantunk fel Kim-mel az ágyról

Lementünk a halba.

Kifizettük a kávékat,és visszaballagtunk a szobánkba.

A kávé még melegen gőzölgött a kezeim között tartott bögréből. 

Óvatosan kortyolgatom az italt, nehogy még a végén megégessem a nyelvem, esetleg szám.

-Nem megyünk el megnézni az Eiffel-tornyot? -kérdezte Kim

-Ilyen időben? -kérdezte Liz

-Aha. -mondta vidáman Kim

-Én benne vagyok. -mondtam

-Szintén. -felelte Bo is

-Akkor menjetek,én itt maradok,és alszok. -húzta a fejére a takarót Liz

-Oké. -nevettünk

Lassan lépdeltünk a hotel folyosóján,míg kiértünk Párizs utcáira.

Elindultunk a nagyvárosban,az Eiffel-torony felé.

Nagyokat lépdeltünk,bár nem tudtuk miért.

Lassacskán,de odaértünk.

Ahogy ránéztem a toronyra,-de ki ne nézne rá- ismét Louis jutott eszembe.

Már mindenről ő jut eszembe,akárhova nézek...Nagyon hiányzik.

Majdnem elsrtam magam,de tetettem,hogy erős vagyok.

 Egy kősziklának mi valójában a feladata? Erősnek maradni. Kibírni a kínok-kínját, legalábbis a fájdalomküszöbéről megfeledkezni, erősnek mutatkozni.

Most amolyan 180 fokos fordulatot vett az életem,és még ki kell bírnom két hétig.

Inkább arra törekedtem,hogy elfelejtsem a fájdalmat,mintsem,hogy szembenézzek vele.

Lassacskán rájöttem, hogy az élet egy színpad, amin játszani kell, s ha az megköveteli, akkor egy álarcot is kell rendelni hozzá.

Nagyon,de nagyon régen "rendeltem" magamhoz egy álarcot.

 A legutolsó alkalommal sikerült elhitetnem az emberekkel, hogy igenis jól vagyok, de vajon most is fog sikerülni? Elég méltó leszek egy kőszikla megnevezéshez?

-Hát nem csodálatos? -kérdezte Bo

-De...az. -mondtam

-Mi a baj? -kérdezték egy emberként

-Semmi...csak hiányzik...Louis. -hajtottam le a fejemet -Nem vagyok elég méltó a kőszikla megnevezéshez! -mondtam

-Erős vagy,és milyen kőszikla? -vonta fel a szemöldökét Kim

-Ja,semmilyen. -legyintettem

Elindultunk vissza a hotelbe,út közben sikerült felvidítaniuk a lányoknak.

-Egy képet a hotel erkélyén? -mosolyogtak Bo-ék

-Oké. -ugrándoztam,mint egy kisgyerek aki épp cukorkát kap

-Liz,lefotóznál minket? -kérdeztem üvöltve

-Mi?Ja,persze. -mondta és kipattant az ágyból

-Csíz. -húzta el az 'í' betűt

Villantottunk egy mosolyt,majd hallottuk ahogy kattant a készülék,és el is készült a [KÉP].

-Nem tudom,hogy ti hogy vagytok vele,de én nagyon elfáradtam. -mondtam

-Mi is. -mondták kórusban

-Akkor én azthiszem alszom. -mondtam és behuppntam azágyba,magamra húztam a takarót és szép lassan elnyomot az álom...

Díj #2

Sziasztok!:)
Úristen el sem hiszem,megkaptam a 2.Díjamat.!
Nagyon,de nagyon szépen köszönöm Regi.Directioner -nek.<3
Szabályok
1, Írj magadról 11 dolgot
2, Válaszolj 11 kérdésre
3, Tegyél fel 11 kérdést
4. Küldd tovább 11 embernek

11 dolog rólam:
-12 éves vagyok
-Imádom az állatokat
-Jelenleg bengáli tigris mániám van xd
-Majdnem bőgtem a Pi életén..
-Utálom Magyarországot
-London-ban szeretnék élni
-Imádom a One Direction-t
-Kedvenc bandatagom,Louis,de mindenkit imádok.<3
-Most leszek 7.-es
-Rengeteg kedvenc zeném van
-Holnap van utolsó tanítási nap:D

11 kérdés-válasz

1. Kedvenc étel? Sajtos makaróni
2. Kedvenc ital? Coca Cola
3. Kedvenc szín? Piros,kék
4. Kedvenc együttes? One Direction
5. Idegesít ez a sok kedvences kérdés? Nem nagyon
6. Legnagyobb félelmed? Most nincs.:D
7. Kedvenc sorozat? Éjjel-nappal Budapest,Barátok közt
8. Hol fogsz nyaralni? Balaton,Budapest,Zalaegerszeg,LEHET,hogy tengerpart :$
9. Legnagyobb álmod? Találkozhatok a One Direction-nel és összeházasodom velük:DD
10. Szerencseszámod? 7,69
11. Gimnazista vagy? Nem

11 kérdésem:

-Kedvenc sztár?
-Mi álmaid városa?
-Szerelmes vagy?
-Van titkod?
-Mi a hobbid?
-Van legjobb barátod/barátnőd?
-Hány éves vagy?
-Mikor kezdtél el blogot írni?
-Mi a kedvenc zenéd?
-Melyik film az,amin igazán tudsz sírni?
-Don't Let Me Know című zenét szereted Dukai reginától?:'D

11 ember, akiknek küldöm
-http://realizeddreams1.blogspot.hu/
-http://onedirectionsportandlove.blogspot.hu/
-http://thisloveisbe-1d.blogspot.sk/
-http://loveisalligoot.blogspot.hu/
Bocsi többet nemtudok:/

És részt hamarosan hozok,köszönöm mégegyszer a díjat.!:)♥
Jó éjszakát!